|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Guardian utóléri a lányt lvoán, majd lépést tartva vele tovavágtat...
|
 Az álatok szétrettennek a lovag érkezésére. A lány a lovagra nézz : oké, de sietnünk kell hogy elérjük a legközelebbi falut... - majd jelnt ad a lovának és megint vad galoppba kezdenek menni. Visszapillant a lovagra aki egy kicsit lemaradt: jössz még ma?
|
Guardian a villámok sebességével vágtat az úton, hogy utólérje a lányt... Végül utóléri...
Lelassítja lovát, majd csatlakozik a lányhoz...
-Mostmár mehetünk-mondja, majd a lányra tekint... |
A lány szélsebesen vágtat az óriási erős lovával, majd kiér a földútra. Egy idő múlva megáll, mivel nem látja sehol a lovagot, és vár. Közbe csatlakozik hozzá egy gyönyörű szép nagy szarvas, és nyúl és egy farkas is, és odajönnek hozzá. A lány lemosolyog majd visszanézz. |
Guardian válaszol:
-Veled tartok, de előtte össze kell szednem a felszerelést... Indulj el! Én meg majd utólérlek...
Azzal a lovag elsiet a felszerelésért, majd miután felvette páncélját és fegyvereit is elrakta, lovát is felszereli...
Ezek után felpattan lovára és a lány után vágtat...
"Ide még visszatérek"-gondolja magában, s egy utolsó pillantást vet a ligetre... |
A lány is a lovag szemébe nézz majd elkapja a fejét és az előtte áló útra nézz: Nem lehet, mennem kell. Már így is túl sokat maradtam itt. Ráadásul ártatlan lényeket öltem....de gyere te is velem hogyha akarsz, de egész nap mennünk kell, nem lesz könnyű út, úgyhogy gondold meg hogy mit válaszolsz. |
-Hová mész?-kérdezi a lovag meglepődötten...
Miért kell továbbállnod? Nem érzed itt otthon magad?-kérdezi a lányt Guardian.
Majd közelebb lép hozzá, és megszólal:
-Maradj itt velem!-mondja a lánynak nyugodt hangon Guardian, közben mélyen a szemébe néz... |
A lány meg gondolkodik hogy még is csak ma fog elindulni, még nincs késő, és hogyha elég gyors akkor beér egy kis faluba ahol megszálhatna.
Majd megszárítja a nap és felkel. Ránézz a lovakra, majd felül az övére és lenézz a lovagra.
Nah akkor, viszlát! |
Guardian is kikászálódik a vízből, majd a sziklafal mellett hagyott felszereléséhez lép...
Gondolkodni kezd azon, hogy mi lesz most vele, hogy teljesítette a küldetését... Vajon kap-e majd újabb feladatot a mágusoktól? És mi lesz vele, ha nem kap?
Ekkor előszedi számszeríját, egy kék tűzben égő vesszőt tölt bele, és kilövi a keleti égbolt felé, jelzésként a mágusoknak...
Majd visszateszi a fegyvert a helyére, és elindul a lány után... |
Héjj! - nevet és megint a lovagnak csapja a vizet, és lesz egy nagy vizicsata. Észre sem veszi hogy a lova kiment a másik lóhoz legelészni, mivel megéhezett.
Majd a lány fáradtan kimászik a vízből és kiterül a lovak mellé a fűre és nézi a felhőket mikörben haggya hogy a nap sugarai megszárítsák. |
Guardian elmosolyodik, majd hatalmas eldől a vízben, mint egy ólajtó, hullámokat keltve maga körül...
Ezután kiemelkedik a vízből és nevet egy nagyot a lány vizes haján, ahogy rálapul annak fejére... |
A lány lepancsolja nevetve a lovagot, és még jobban nevet a lovag meglepett képén. |
Guardian leszáll lováról, majd leszereli...
-Menj legelészni!-mondja neki-Ma este kipihenhetjük magunkat...
Majd nézi, ahogy lova a legelőn pusztítja a túlnőtt fűszálak seregét...
Ezután leveti páncélját, s megmártózik a vízben... |
Majd a tisztásnál megállnak. A lány visszafordul hogy lássa az erdőt, de úgy dönt hogy majd holnap megnézi amikor indul... Ma már túl fáradt az induláshoz. A lova kíváncsian hajtja le a fejét a vízhez. A lány elmosolyodik hogy jelt ad neki, hogy mennyenek bele a hűítő vízbe. A lóva meglepődve kapja fel a fejét, és kicsit táncol a víz előtt. A lány nyugodt és határozott hangon mondja: Gyerünk, nem kell félned - és újra jelt ad a lónak. A ló 1 lábával belelép a vízbe majd ki is húzza meglepetten. A lány felnevet és megpaskolja a lova nyakát, majd haggya hogy a lova had csináljon amit akar. A ló bizonytalanul megint megszagolja a vizet, majd szépen lassan belemegy lovasával a hátán. A lány elégedetten paskolja meg: nah ugye hogy nem is olyan rossz?
A ló válaszkánt horkant egyet, és így úsznak 2en a vízben. |
A lovag mosolyogva nézi a lányt...
-Te már csak ilyen vagy...
Azzal felpattan a lóra, és kiadja a jelet:
-INDULÁS!
Azzal elvágtáznak a tisztás felé, mögöttük az erdőben világosságot hagyva... A fák sűrű lombjai összehúzódnak, több tered adván a beáramló fénynek... Az erdő talaján apró növények éledeznek, s kizöldül a föld az erdőben... |
A lány megfogja a rémült lovat, majd a szemébe nézz. Haggya hogy megszaglássa bizonytalanul a kezét, majd lassan megsimogatja a ló pofáját. A lovat kicsit meglepi, de nem ugrik meg. A lány elkezdi lassan körkörösen maszírozni a ló nyakát, és érzi hogy a ló egyre jobban ellazul, a lány meg egyre jobban megy feljebb a nyakán, majd elér a füléhez. A ló teljesen ellazult és becsukta a szemét. A lány elmosolyodik majd abbahaggya és elmegy a lótól 3 lépést, várva hogy a nagy fekete ló mit fog csinálni. Kíváncsian nézz a lányra és nem érti hogy miért ment el. Majd bizonytalanul megindul felé, és megbökdösi a lány válát hogy maszírozza még. A lány boldogan megveregeti a ló nyakát, és a lovag felé fordul: Azt hiszem mehetünk. - dáma ülésben felpattan a lóra, és úgy nézz le a lovagra. |
Guardian átadja az ijedt fekete ló kantárját a lánynak...
-Nyugtasd meg... te úgyis értesz hozzá...
Azzal lovához lép, s nekidőlve figyeli az eseményeket... |
A lány feláll és megfogja a lovagnak a lovát, majd odamegy a lovaghoz.
Vigyázz, mivel még a végén féltékeny lesz a lovad - mondja szórakozottan - nem cserélünk? |
Guardian ellenfele felé vágtat, majd amint az csapásra emeli karját, a lovag akcióba lép...
Kilő egy vesszőt a számszeríjból, ami ellenfelét egy halálos ponton éri, a hónaljánál... Ekkor Guardian gyorsan előrántja pallosát, és kettévágja vele haldokló ellenfelét, majd tovavágtat mellette... A fekete ló megijed a kettészakadó vért zajától, és hirtelen megáll... lovasának darabjait ezzel a földre katapultálva... Ekkor ijedten hátrálni kezd lovasa darabjait látván...
Csontdarabok hevernek a vért darabjai között, de se hús, se vér nincs sehol...
Guardian leugrik lováról, majd nyugodtan odalép az ijedt fekete lóhoz, és megfogja annak kantárját, közben nyugtatgatva azt...
Eközben saját lova is visszajön a vágtából, s közeledve nyerít az idegen lónak... |
A lány ottmarad és nézi a többieket majd lemondóan sóhajt: fiúk..... Nyugodtan leül egy fa törzsébe és haggya hogy had csatázzanak egy jót, de hogyha valami gond történik akkor beáll segíteni. Most látja csak magán hogy az áldozatainak a véréből kapott ő is egy kicsit. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az álatok szétrettennek a lovag érkezésére. A lány a lovagra nézz : oké, de sietnünk kell hogy elérjük a legközelebbi falut... - majd jelnt ad a lovának és megint vad galoppba kezdenek menni. Visszapillant a lovagra aki egy kicsit lemaradt: jössz még ma?