|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Ember, de sötét elfek neveltek fel. És te? - válaszolta a sötét férfi, ezután visszaült meditálni.
*Talán jobb, ha ma befejezem az íjat... de ahhoz még erőt kell gyűjtenem...* - gondolta magában. |
Lassan beesteledik. Jessica megérkezik a tündék titkos főhadiszállására. Ez egy elvarázsolt gyönyörű hely, mindenhol tündék vannak felszerelkezve mintha háborúra készülnének nagy a nyüzsgölődés mindenki nyugtalan várják a királynő parancsát. Elő lép és így szól- Mi h írt hoztál nekünk Jessica?-kérdezi és meredtenn a lány arcába bámul. Aki meghajol előtte tiszteletét adva. |
Guardian lassan feltápászkodik a földről... számszeríját is felveszi, majd visszasétál a barlanghoz, ahol lovát hagyta... Visszateszi fegyverét lovára, majd a tó mellé térdel, és egy kevés vizet magára locsol...
Ahogy a csillogó víztükörbe néz, gondolatban felvillan előtte a fekete hajú lány képe... Finom vonalai, lobogó haja...
Ekkor lova odalép hozzá, s kizökkenti a gondolkodásból...
Guardian feláll, majd lovára néz:
-Megkeressük a lányt! Tudnom kell, hogy nem-e esett bajba a sötét erdőben... Valószínű, hogy a sötétség seregei is ismerik a határidőt, és hogy akármi történik, meg akarják majd akadályozni a mágusokat az erdő felégetésében...
Felpattan lovára, majd elvágtázik az erdő felé... |
A lány mérgében felkapja a legközelebbi földön fekvő fadarabot és teljes erejéből fejbe vágja Guardiant. Aki ájultan esik össze.-Na meglássuk most mit csinálsz!!- azzal odamegy Griffinhez kiszedi belőle a nyílvesszőt és egy kis varázsigét dudol neki kezét pedig a seb fölé tartja amitől a sárkány magához tér és talpra áll. Egy kicsit ugyan gyenge. Jessy felszáll a sárkányra és elviharzik vele mielőtt még a fiú  magához tér. |
Guardian talpra pattan, majd számszeríjjával nyakon lövi a sárkányt, ami fájdalmában felordít, majd szép lassan összeesik...
-Egy ilyen sárkányon sajnos csak mágikus fegyverrel lehet halálos sebet ejteni...
Azzal újabb vesszőt húz elő az oldaltegezéből... ezúttal egy olyat, ami kék színben világít, majd betölti a fegyverbe... |
A sárkány észrevette a felé közeledő lovagot az íjjal és támadásba lendült Jessica azonban későn vette észre Guardiant mert addigra Griffin jól odapörkölt neki, még szerencse volt hogy nála volt a pajzsa amivel megvédte magát. A sárkány leszállt Jessy pedig lepattant róla és oda rohant a fiúhoz.-Te jó ég nem esett bajod... Én én én... nagyon sajnálom. Jobban is oda figyelhettél volna nem látod hogy ez egy sárkány!!!-kiabált a fiúra. |
Guardian szárnycsapásokat hall... Felnéz az égre... Egy sárkány körvonalait látja...
Felugrik a tópartról, majd lekapja lova nyergéről a számszeríjat, majd lovát a barlangba menekíti, a lovag pedig rohanni kezd a repülő sárkány felé a számszeríjjal... |
 Megfogja a megrántott kárját, és ő is szúrósan nézz az előtte áló alakra.
Miért?! Olyan fontos? Inkább azt mondd, hogy te ki vagy...mármint a halandón meg a rablón kívül.
|
Arius meditálás közben felfigyelt egy ág reccsenésére, a fák mögül jött a hang. Kihúzta rövid kardját és hamar felkészítette elméjét egy esetleges támadásra. Lopakodva közeledett a hangforrás felé, bal keze elől, jobb keze - melyben kardját tartotta - hátul. Mikor odaért a fához, a mögötte levő alakot karon ragadta, magához rántotta és a fa törzséhez szorította. Jobban szemügyre véve a személyt, felismerte a fekete hajú hölgyet, akit két napja akart megölni. Abban a pillanatban mikor felismerte, a férfinak újra bevillan lassítva ugyanaz az eseménysorozat, ami tegnap: ahogy a lány elkapja a vesszőt. Szúró pillantást vetett rá, szeme lilásan izzott; majd elengedte, kardját övén levő tokjába csúsztatta, és így szólt:
-Mit akarsz tőlem? És ha már itt vagy, áruld már el, miféle teremtmény vagy te pontosan? Nyugodj meg, nem fogok rádtámadni.
|
A sárkány magasan száll a levegőben Jessicával a lány pedig élvezi a hajába süvítő szelet. Lent a tisztásnál mindenhol halottakat lát minden tiszta vér és tele van ledarabolt testrészekkel. Leszállnak Griffinnel és körülnéz. A látvány megrémíti, de tudta hogy ennek így kellett történnie ezk a lények csak azt kapták amit megérdemeltek.-Na ez nem semmi valaki jól elbánt velük. Alig hanem biztos az a lovag volt. Gyerünk Griffin kövessük a nyomokat előbb utóbb rá bukkanunk. Ő segíthet nekünk, célunk elérésében.-vissza ül a sárkányra és elindulnak követve a nyomokat. |
Mindeközben Guardian az erdőt járja lovával... Amerre csak lép, szörny-tetemeket hátrahagyva. Páncélján vérfoltok száradnak, pallosa lángolva hasítja ellenségeit, újabb és újabb erőt véve a sötétség seregének lemészárolt harcosaiból... Lova szemében rég szertefoszlott a félelem szikrája, s gazdája önbizalma vezérli őt is, erőt adva neki, hogy átgázoljon a legrettentőbb szörnyetegeken is...
A ló patái ismét ismerős földön kopognak...
"A tisztás!"-gondolja magában a lovag, s a sok vérontás után könnyező szemmel néz szerte... Átvágtat a zöldellő réten, megcsodálja a csodálatos vízesést, a kristálytisza vízű tavat... A barlang is örömteli gondolatokat juttat eszébe...Leszáll lováról, majd inni haggya a vízből... Ő maga leül a tó partjára, majd gondolkodni kezd:
"Hol lehetnek most a többiek? Merre keressem őket?"
Azzal feláll, majd megpaskolja lovát...
-Nem baj, Legalább Te itt vagy velem... |
A lány továbbra is követi a rablót. Jaj de fáradt vagyok...- gondolja magában majd leül egy fa tövébe, de egy ág nagyon nagyot reccsen alatta. Feszülten hallgat, úgy ülve ahogy van, hogy mi lesz ezután. |
Jessica egy szempillantás alatt fel ült a sárkányra. A lány és a sárkány között nagyon régen nagy barátság alakult ki. Mert a lány egyszer megmentette a sárkány életét. Egy menekülés közepette talált rá a sérült párára aki teljesen mozdulatlanul feküdt a hóban, félig át fagyva, ő tüzet rakott és leheveredett a sárkány mellé másnap amikor magához tért Griffin(sárkány) meg akarta enni Jessyt. Azonban ahogy meghallotta a lány gondolatait ,,na tessék megmentettem az életét és ez a hála" meg hátrált és már egyből tudta mi az ábra. Azóta elválaszthatatlanok egymástól.-Gyerünk szépségem induljunk mert soha nem fogunk végezni!-ezzel elindultak. |
Arius reggel felébred, kipihenten érzi magát, sebei gyógyulnak, de éhes.
*Már vagy két napja nem ettem semmit...*
A férfi úgy dönt, felállít egy egyszerű hurokcsapdát, hátha egy nyúl, vagy hasonló állat belelép. A csapdát levelekkel elrejti, majd elindul keresni valamit, amiből íjhúrt készíthet. Fél óra keresgélés után talál pár csalánt, amelyeknek a rostjaiból ideget készíthet. Miután összesodorta, elővett a hátizsákjából egy gyertyát, és méhviaszként bekente vele, majd magát az íjat is. Száradás után felaljazta.
*Nem rossz, másnap ráróvom a rúnákat....*
Arius megnézte a csapdát; a kötélen egy nyúl lógott.
*Meg is van a reggeli.* - ezután megsütötte és elfogyasztotta. |
Jessica hatalmas sárkánya Griffin jelenik meg a fák között.-ÓÓ úramisten te meg a frászt hoztad rám!-kiabál a sárkányra aki közben összehúzza és elszégyelli magát.-Na jól van ne haragudj. Egyébként hol a fenében voltál eddig?-kérdezi tőle.-Már halálra aggódtam magam miattad te kis buta.-A sárkány a fejét megdörgöli Jessica hajában.-Te is hiányoztál na jó teljesítsük küldetésünket. Irány az erdő mélye megkeressük a lovagot. |
A Lovag hirtelen előkapja pallosát, és ugyanazzal a mozdulattal még a levegőben kettéhasítja a felé repülő fegyvert, aminek szilánkjai a közeli fákban állnak meg. Ezután lovával megindul támadója felé, és kardjával lángra lobbantja, miközben elvágtat mellette...
Majd vágtázás közben visszanéz, és látja egyre távolodó ellenfelét, ahogy összeroskad, és csontjai porrá égnek, ruha-foszlányaival és pajzsával együtt... |
Guardian az erdőben vágtat...
"Sehol semmi..."-gondolja magában, ahogy a fák között nézelődik...
Lelassít, majd lépésben kémleli a kihalt erdőt...
Egyszercsak egy katonát lát a fák között, szakadt ruhában, rozsdás karddal, darabokra szakadt pajzzsal a kezében, nehezen botorkálva, vércsíkot húzva maga után...
-Hé, te ott!-kiált a furcsa szerzetre - Minden rendben van veled?-kérdezi tőle...
Erre az szembe fordul a lovaggal...
Ekkor láthatóvá válik, hogy valójában már egy ideje nincs az élők sorában... Arca helyén csak egy koponya van, néhol húscafatok lógnak róla, keze helyén szintén csak csontjai vannak, azzal markolja fegyverét...
Bukdácsolva megindul a lovas felé, majd kardját a lovag irányába hajítja...
 |
Hmm.. ez nem semmi jól itt hagyott.-Mondja magában. -Na de sebaj feltalálom magam egyedül is nem kell nekem az ő segítsége.-feleli azzal elindul egyenesen a sötét erdőbe.-Csak tudnám hogy hogy kerültem ide? Még hogy a sötét erők, meg hogy felperzselik az erdőt....-morog magában. Tovább megy egyszer csak zajt hall. megfordul de semmit nem lát maga körül, ismét zörögnek az ágak. Valami szélsebesen közeledik felé egyre közelebb és közelebb ér hozzá de nem tudja kivenni mi lehet az..... |
Guardian elfordítja tekintetét a lánytól, majd erős késztetést érez arra, hogy kivont pallosával bevágtasson az erdő sötétjébe, és lekaszabolja a sötétségben bújkáló gonosz teremtményeket...
Ezután magához tér gondolatai közül, és vágtába indítja lovát...
"Indulunk a sötét erdőbe... Végre kell hajtanunk feladatunkat!"
Azzal kirántja kardját, s bevágtat lovával az erdőbe... |
Jessica nem szól semmit csak fülhallgatóját a fülébe teszi aminek a végén egy fényes tárgy csüng.A fiú szeme megcsillan azon a dolgon, de nem szól semmit. A lány feltekeri a hangerőt hogy még véletlenül se hallja amit a lovag mondani fog, vagy akar neki.-Igen most már indulhatunk! Én gyalog megyek. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
írt hoztál nekünk Jessica?-kérdezi és meredtenn a lány arcába bámul. Aki meghajol előtte tiszteletét adva.
Megfogja a megrántott kárját, és ő is szúrósan nézz az előtte áló alakra. 