|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Most mi van? - suttogja idegesen a lónak de nemáll meg és csak a szeme sarkából figyel a lóra. Majd futólépésrevált, hogy hamarabb elérjen a helyre ahova menni akar. De a ló nem tágít mellőle. Sóhajt, és a lóra nézz, majd felmászik rá, és vágtábaindítja és elgaloppoznak. A lány megkönyebülten felsóhajt, és csak galoppozik a lóval, majd végül egy idő után könnyűvágtára vált amikor úgy gondolja hogy meszebb kerültek a lovagtól. Majd így mennek egy darabig, végül ügetéreváltja a lovat, majd lépésre, és egy nagy réten mennek amit megvilágít szürkén a hold.
|
-Rossz válasz...-dörmögi magának Guardian, majd lehajtott fejjel a lány után néz, majd hátrapillant lovára...
Odamegy lovához, súg neki valamit, majd leszereli gyorsan...
A ló nyerítve a lány után vágtat, majd lelassít, ahogy utóléri... Nagy kerek szemekkel néz rá, s közben lépést tart vele... |
A láyn lenézz meglepetten hatalmas szemekkel a hasát átkaroló karokra, és hót vörös lesz. Majd meghallja a fülébe súgott szavakat, és még jobban elpirul.
én...én..én... - hápog - nem tudom hogy mit mondjak!
Leveszi a lovag karjait majd megy tovább gyorsan. |
A lovag utánamegy, majd hátulról átkarolja a lányt, majd közelebb hajol hozzá, és a fülébe súgja:
-Azt hiszem, szeretlek...
Majd várja a lány reakcióját... |
Kicsit meglepődik de nem mutatja ki.
Itt- ott. Nem tartozom neked magyarázattal. - mondja és feláll majd elindul. |
-Aggódtam miattad-néz a lányra, majd újra megkérdezi:
-Szóval, merre voltál? |
A lány kicsit megrezzen a hirtelen hangra és kizökken a gondolataiból.
Miért? |
Guardian új fegyverével felvértezve visszavágtat a rétre, majd meglátja a távolban a fekete hajú lányt... Odavágtat hozzá, majd leszáll a nyeregből.
-Hát te hol voltál?-kérdezi a lánytól a lovag |
*Sebaj, akkor marad a saját szellemi erőmre. Nincs is szükségem holmi idegen mágiájára...* - gondolta, majd folytatta a meditálást.
Éjfél előtt pár órával transzba esett - magától -, majd elővette kését és felaljzatlan állapotban levő íját, és lassan elf rúnákat kezdett belevésni, testet formálni a kívánt hatásoknak. A transz által hihetetlen pontosan dolgozott, hibának nincs nyoma. Éjfél előtt pár perccel kész lett vele, de a rajzolatok még mindig csak rajzolatok, semmi misztikus hatást nem fejtenek ki.
*Most jön a neheze... remélem sikerül.*
Arius sóhajtott, felaljzotta fegyverét, visszaült, maga elé rakta, majd elkezdett koncentrálni. Az íj lassan felemelkedett, a jelek elkezdtek fehéren világítani. A férfi elkezdte beléjük pumpálni elméjének energiáit, lelket önteni a rajzolatokba, majd kántálás közben a holdra szegezte tekintetét, mely hamarosan lilás árnyalatot vett fel. Az égből lila fény világította meg a félember fegyverét, feltöltve a rajzolatokat mágiával, mintegy felvértezve a rúnák testét.
A folyamat végeztével Arius megragadta íját.
*Remélem sikerült...* - majd a tűzbe vetette kreálmányát. A tárgynak semmi baja nem lett.
*Hihetetlen... nem hittem volna, hogy tényleg képes leszek rá... mi mindenre jó egy kiképzett elme...*
Nem is sejtette, hogy az erdőben hány sötét fenevad figyelt fel az égből fakadó fényre... Ariusnak hírtelen furcsa előérzete támadt. Mintha figyelnék...
![]()
|
Végül elérkezik a ligethez.
Végre - sóhajtja és leül a víz elé amiben a telihold tükrőződik, és belenézz. Körvonalait megvilágítja a telihold fénye, és a csillagok. Elmosolyodik egy kicsikét majd feljönnek az eddigi emlékei az útjáról, a gyerekkoráról...(stb) |
Guardian az erdőben egy kiszélesedő részhez érkezik... Egy óriási fához ér...
Ekkor egy villám csap le az égből, pontosan a fa előtt... Egy fehér ruhás mágus jelenik meg a fa előtt...
-Ne feledd! Két napod van hátra, hogy teljesen megtisztítsd az erdőt!
Húzd elő kardod!-parancsolja a lovagnak.
Guardian előhúzza lángoló pallosát, minek tüze lassan fel-le futó villámokká alakul, majd egyre élesebben kikörvonalazódik a penge képe, végül teljesen összeáll. Még néhány szikra végigfut rajta, majd megszólal a mágus:
-Spórolj az erejével! Ha egyszer kiűrül belőle, ismét egy normál kard lesz...
És még rengeteg szörnyet kell lekaszabolnod vele!
Azzal egy újabb villám csap le, és eltűnik a mágus... |
meglátja a "vágtázó" fényt és fel is ismeri hogy kik azok, és elbújik egy fa mögött, és megvárja ameddig a fény eltünik. Majd előjön és folytatja az útját a liget felé.
Ma még ott alszok, de holnap muszálj lesz útnakindulnom..nem llhatok meg már így is túl sok időt vesztegettem el... - gondolkodik magában. |
A lány felnéz a tünde királynőre és feláll. Majd így szól-Elég volt nem folytatom tovább! Elmegyek!-azzal sarkon fordul és ott hagyja a többieket akik megdöbbenve néznek rá-Ha elmész többet nem jöhetsz vissza! Jól gondold meg!-feleli a királynő, de Jessica nem fordul meg tovább me gy. Felszáll Griffinre és elrepül vele. |
Guardian szélsebesen vágtat lovával a sötét erdőben... Érzi, hogy árnyak százai suhannak fától-fáig, s követik őt a fák között... Guardian megállítja lovát.
-Nyugalom... Nem árthatnak nekünk...-suttogja rettegő lovának,
majd gyorsan előhúz egy fáklyát, és meggyújtja azt.
A fáklya fényétől eltűnnek az árnyékok, és a ló némileg megnyukszik... Lépésben folytatják útjukat a sötét rengetegben... |
Igen egyszer még régebben...de azt is megbántam... Nem vagyok tanár, keress valaki mást aki szívesebben segítene. - és csak most tűnik fel neki hogy kezd sötétedni, és hogy hamarosan az egész erdő megint tiszta fekete lesz, és hamarosan 1 méternél távolabb nem lehetnesz ellátni. |
-Ruháztál már fel tárgyat mágikus hatalommal valaha? Ha igen, a tudásod a hasznomra válhatna. Tudok fizetni érte. - mondta a férfi a lényegre térve.
![]()
|
MIért kérded? - de nem áll meg csak megy tovább- gondolod hogy jó árat adnának értem? lehet hogy jól gondolod, de lehet hogy tévedsz. |
Mikor a lány elindult, Ariusnak eszébe jutott valami.
-Mondcsak, mennyit konyítasz a mágiához? - kérdezi ültében a hölgytől.
![]()
|
Nem fontos... - mondja és lenézz az emberre, majd elindul vissza ligetfele, de a szeme sarkából figyel hogy megtámadja e megint vagy haggya, had mennyen. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Most mi van? - suttogja idegesen a lónak de nemáll meg és csak a szeme sarkából figyel a lóra. Majd futólépésrevált, hogy hamarabb elérjen a helyre ahova menni akar. De a ló nem tágít mellőle. Sóhajt, és a lóra nézz, majd felmászik rá, és vágtábaindítja és elgaloppoznak. A lány megkönyebülten felsóhajt, és csak galoppozik a lóval, majd végül egy idő után könnyűvágtára vált amikor úgy gondolja hogy meszebb kerültek a lovagtól. Majd így mennek egy darabig, végül ügetéreváltja a lovat, majd lépésre, és egy nagy réten mennek amit megvilágít szürkén a hold.
gy. Felszáll Griffinre és elrepül vele.