Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Észre sem veszi, hogy lassan már el is tünik a hátamögött a földút, és egyre jobban fárad és fázik a félhomályban. |
* A lány összerezzen.* Talán észrevett?-kérdezi magától* Most mi lesz? *
|
Fülel még egy darabig, majd megint elindul arra az irányba amerre elindult egyre beljebb és belljebb az erdőben. |
Guardian felemeli pallosát, körülnéz, majd egy bokor rezgésére lesz figyelmes... "Van ott valaki" Guardian harcrakészen várja, mi csörtet elő a bokorból. |
Ember ilyen helyre nem való. A lova is tudja, hogy jobb innen menekülni. Most vajon mit tesz?-*nézte kíváncsian az embert.* Talán farkasok, vagy démonok falják fel? Vagy megmenekül? Ezt már csak a sors tudja. Mindenesetre tovább figyelte az eseményeket*
|
Mi volt ez? - ilyedten megáll és a puffanás hangjába nézz de nem lát semmit. Csak áll ott a sötét erdőben, és fülel. |
A lovas lovával méltóságteljesen lépked az erdőben vezető úton... A ló egyszercsak megáll, körbeforgatja fejét, majd orrnyílásaiból teljes erővel fújtatni kezdi a levegőt... Kapálni kezdi az erdő fövenyét... Lovasa próbálja elindítani, de a ló hajthatatlan... Egy óvatlan pillanatban felágaskodik hátsó lábaira, lovasát a porba hajítja, majd elvágtat az erdő sötétjébe... A harcos feltápászkodik, majd leporolja fénylő páncélját... "Na, dejó... elvitte a felszerelésemet... De legalább ezt az egy pallost itthagyta..."
|
Megy tovább, és tovább egyre elszántabban.
|
*A lány felkel a fölről és egy fa mögött keres búvóhelyet. Úgy követi szemével az idegen lovast.* Vajon mit kereshet egy ilyen helyen?-gondolja* |
Valamit meglát bent az erdőben, megáll és nézz. Majd beindul az erdőbe, kikerülve a sok fár, feljövő gyökeret és a kis bokrokat, de nem nézz le, csak figyeli azt amiért beindult.
|
A ló vágtája csendesedni kezd, csillapodnak az ütemek, elhalkulnak a döbbenések... A Ló már csak lépésben halad... Lovasával együtt őt is rossz érzés kerülgeti... "Valami van odabenn"- tudatosul mindkettejükben a gondolat, de bátorságuk felülmúlja félelmüket, és bemerészkednek a sötétséggel telt erdőbe. Guardian szép lassan előhúzza tokjából pallosát, mely süvítése még kilóméterekről is hallható.
|
Sétál a földúton bent a sötét és nyirkos erdőben |
*Egy lány űl egy hatalmas nyárfa tövében, és az eget bámulja. Kissé fáradt, hosszú utat tett meg. Egyszercsak közeledő lódobogásra lesz figyelmes*
|
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|