Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Guardian leugrik a nyeregből, és az egyik nyeregtáskából különös faleveleket vesz elő, majd a sérült lányhoz siet... Letérdel mellé, és sebére szorítja az egyik levelet...
-Ez most fájni fog rendesen, de legalább elállítja a vérzést, és megóv a fertőzésektől... A levél ahogy hozzáér a sebhez, kék tűzben kezd lángolni, majd másodpercek alatt leég a sebről, közben hihetetlenűl nagy, nyilalló fájdalmat okoz |
A lány megint, egy ordításokat hall, egyre kivehetőbben. Tegintetét a hang irányába fordítja és elindul felé. Léptei erőtlenek, de a kíváncsiság erősebbm a fáratságnál. Vér szag terjeng a levegőben. Messziról kiszúrja az a fához szögezett élőhalottat. Közelebb lép és egy fa törzse védelmében talál menedéket.
|
Majd ló hangját hallja, és még jobban összehúzódik hogy ne találjanak rá. A lábából csak úgy ömlik a vér, és nem tudja elállítani, de ez most nem is zavarja. Lélegzetvisszafolytva hallgat. |
A lány fájdalmasan felvisít amikor a szörny beléharap és elkezd rugdalózni és ficánkolni ámár a lába nagyon fáj. Egyre rémültedd és fáradtabb lesz, és látja hogy a szörnynek ez csak jó. Majd a szemébenézz és minden erejét összeszedve a szörny szemébe vágja a kezét, amitől a szörny egy kis időre lebénul, de nem túl sokra csak 2 percnyire volt ereje a lánynak. Majd kiugrik a markából és továbbfutna, de nem bír lábraálni mivel amikor rálép megint beléhasít a fájdalom és megint fájdalmasa felvisít. Majd erőtveszmagán, és 10 lépésnyit tudott futni, de már teljesen kimerült, majd elesik. Egy fa tövébe húzódik és ott várja hogy mi lesz, közben a sebéből nyomkodja ki a vért nehogy fertőzést kapjon. |
Ekkor az erdő sötétjéből előjön Guardian, lován vágtatva, számszeríjjal a kezében, Sisume felé loholva... Több vágtaugráson keresztül célozza be a szörnyeteget, majd miután biztos a találatban, elsüti a fegyvert...
Egy halálos nyílvesszőt repített ki, ami egyenesen Sisume homlokán szalad keresztül, majd elrepíti a legközelebbi fáig, és odaszegezi a találat. |
Sisume A fenevad megered és megpróbálja a lányt elkapni el is kapja és megharapja a lábánál és úgy tartja a lányt látja a lányon hogy nagyon rémült és fáradt ettől még jobban megéhezik és még jobban beindul |
*A lány meghallja a vísítást, és a hang írányába fordul*
|
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- a lány egy hatalmasat visít, csak úgy visszhangzik tőle az erdő, majd amikor ráugrik a szörny, felrugja a lábával és futásnakered ahogyan csak bír, de a talaj nehézséget okoz számára. Csak fut ahogy tud, és közbe próbál erőtgyújteni magában, nem túl sok sikerrel, csak egy kicsivel. |
Sisume nagyon ki van éhezve méregeti prédáját viszont sok a sebe is majd már nem bírja és megámadja a lányt |
A lány meglátja a szörnyfélét, az ereiben megfagy a vér. Véres keze és foga még rémisztőbb számára. Nekilapul a fának, szíve gyorsan ver, és csak nézi a felé közeledő szörnyet. |
A lány észre sem vette hogy milyen hamar besötétedett, és hogy lassan már az előtte lévő fákat sem fogja látni, túl fáradt.
Lehet hogy itt kéne maradnom, és nem mozdulnom...- gondolja majd hallja hogy valami közeledik |
* A lány visszanyeri eszméletét, az összemosott környezet, élesség és érthetővé válik, de a feje még mindig hasogat. Felül és körbenéz. Látja a mellette fekvő lányt és főnixmadarat. Úgy gondolja most már minden rendben lesz. Feltápászkodik és elindul a sötét rengeteg felé*
|
Sisume a gonosz lény meg négykézláb járkálva megy mindenhová és egyszer csak megérez valami finom ételszgaot egy embernek a szagát Agidudunak és sóvárogva közelíti meg Agidudut majd megtámadja |
*Este felé*
Az erdő még sötétebb |
én meg alszok az ismeretlen lánnyal |
* A lány lassan ébredezni kezd, de még nincs egészen magánál. A körülötte levő világ, homályossá és kivehetetlenné válik. Fejfájás gyötri.*
|
A lovag tágra nyílt szemekkel nézi, mi történik... Amint meglátja a lángoló főnixmadarat, úgy dönt, ideje továbbállni... Lovával lassan elsétál, majd tovavágtat, s eltűnik az erdő homályában... |
Fáradtan nekidől a kicsit nyálkás fatörzsnek és körülnézz. Mindenhol öreg féák, feljöcő gyökerek sötétség és hideg. Örül hogy legalább beleillik a környezetbe, és nem érez félelmet. |
majd mikor látom hogy a lány eszméletlen nagyon megilyedek és bepánikolok majd fogom és valahogyan odébviszem és lefektetem pihenni. Eközben meg visszajött a kisfarkas de az anyafarkas sehol csak a kicsi és megint jáccok vele de az idegen lányra is szint úgy figyelek majd moorogva jön az anyafarkas is a kölykéért és elviszi é meg unatkozom és megidézek egy phoenix madarat egy nagy phoenix madarat majd én is lefexek és alszok a phoenix madár meg vigyáz ránk. |
Guardian lovával vágtat a sötét érdőben... A harcos érzi, hogy minden fa mögül veszély leselkedik rá, ezért nem szabad megállnia...
Egyszercsak meglát két lányt a fák között... Azon nyomban lefékezi lovát, majd lován csendben közelebb hatol hozzájuk, közben újratölti számszeríját, és készenlétbe helyezi azt...
|
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|