|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Utálom a halandókat... - mondja magában majd elalszik a fa tövében fáradtan.
|
A lovag elsétál az elhajított számszeríjához, felveszi a földről, majd felpattan lovára, és számszeríjjával kezében elvágtat a sötétségbe, ellenségek után kutatva... |
én meg lasan felébredek és eltűntetem a phoenix madarat és elsétálok látom hogy a szörny elszalad és látom azt is hogy a fehérhajú különös lány is lelép és hogy guardian lovag és Agidudu most egymással vannak elfoglalva így én a fehérhajú lány után megyek hogy köszönetet mondjak neki |
Sisume meg kiszedi magából az íjat és a földrehull majd pedig elszalad és keres magának egy újabb áldozatot. |
A lány ijedten nézz a lovagra, majd kicsit dühös lesz és feláll, nem mond semmit, csak megint elindul arra amerre az előbb is. |
*A lány eltűnik a sötétben*
|
A lovag utánanyúl, elkapja hátulról, majd úgy lefogja, hogy megse bírjon mozdulni...
-Velem ilyet eddig még senki nem próbált csinálni... És ha nagyongyorsan nem fejezed be, ez lesz az utolsó húzásod, amit az élők sorában elkövettél-súgja a lánynak.
-Remélem, érthetően fejeztem ki magam.
Majd átfog a lány vállára, és hátrafele lerántja a földre... |
A lány megérzi a fegyver szagát és felkel, majd elindul a szag irányába. Hamarosan meglátja hogy mit akarnak a szörnyel csinálni.
NEM! - mondom határozottan és odamegyek a lovaghoz és letolom az íjját és dühösen ránézek.
Menny vissza oda ahonnan jöttél és hagyd békén az erdőben meg a ligetben élőket! ők voltak itt hamarabb! - kirántja az íjjat a lovag kezéből és felhajítja, és felpofozni van kedve a lovagot, csak azért nem teszi mivel mégis segített neki. Majd elindul vissza oda, ahonnan idejött. |
A lány megérzi a fegyver szagát és felkel, majd elindul a szag irányába. Hamarosan meglátja hogy mit akarnak a szörnyel csinálni.
NEM! - mondom határozottan és odamegyek a lovaghoz és letolom az íjját és dühösen ránézek.
Menny vissza oda ahonnan jöttél és hagyd békén az erdőben meg a ligetben élőket! ők voltak itt hamarabb! - kirántja az íjjat a lovag kezéből és felhajítja, és felpofozni van kedve a lovagot, csak azért nem teszi mivel mégis segített neki. Majd elindul vissza oda, ahonnan idejött. |
-Nem ölheted meg, nem vagy rá képes. Egyszerű íj nem ölhet meg egy élőhalottat. Ő már úgy is halott. Hagyd! - mondja csendesen, és a harcos feléfordul.
|
Guardian újabb nyílvesszőt tölt a számszeríjba...
-Szerinted mi legyen vele?
(közelebb lép az élőholthoz, majd az élőholtra szegezi a fegyvert)
-Szerinted hagyjuk életben? |
Holnap visszamegyek még egy kicsit a ligetemre... Ki kell pihennem magam.. - gondolkodik majd mély és kifáradt álomba merül. |
AMikor megkönyebbülten látja hogy nem követik és hogy semmilyen veszély nem fenyegeti leül fáradtan a nyirkos földre, és a szörnyön gondolkodik. Ő is tudja hogy él, és nem akarja hogy meghaljon. Senki sem érdemli a halált, még akkor sem hogyha nem bűnt követ el...Eszébejut a medve amit a lovag megölt. Majd összekuporodik, és fáradtan elalszik remélve hogy nem fogja háborgatni senki. Fekete haja szépen ráomlik, amitől kicsit megnyugszik mivel falnak érzi, még akkor is hogy tudja hogy ez marhaság, őt csak az érdekli hogy megnyugtatja. |
* A lány a lovag szemébe néz, majd a szörnyre.*
-Tudom- mondja és rezzenéstelen arcal a zombihoz lép*
|
A lovag körbenéz, majd meglát egy ősz hajú lányt, közelebb lép hozzá, majd megkérdezi:
-Te ki vagy? És honnan tudod, hogy ez az izé még él?-kérdezi tőle. |
Majd eltünik a sötét erdőben, minthogyha egybeolvadt volna az erdőben. |
A lány hálás de egyben kicsit zavart és dühös is, hogy segítségre szorult...utálja hogyha valaki segít neki. Majd a fára nézz, ahol a támadója van, majd feláll és ridegen ezt mondja: semmi. Azzal hátatfordít lendületesen és elindul semmi köszönöm és köszönés nélkül. |
A lovag most egy vöröses színű levelet vesz elő, és azt is óvatosan a sebre rakja, majd előhúzza kardját, és annak lapjával a sebre szorítja a levelet... A levél elolvad, majd cseppjei a sebbe folynak... Amint minden cseppje eltűnt, a seb szélei összehúzódnak, és nyoma sem marad a sérülésnek... Csupán jóleső melegség, és bizsergő érzés marad a helyén...
-Na, ezzel is megvolnánk... Most mi legyen ezzel a zombival?-mutat a fához szegezett élőholtra pallosával... |
*A lány a két alakot bámulja, majd a fához szegezett szörnyre néz.
-Még él-mondja halkan.
|
A lány megint fáldalmasan felvisít a nyilaló fájdalomra a lábában, és magáhozszorítja, majd összeszírotja a szemét. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Utálom a halandókat... - mondja magában majd elalszik a fa tövében fáradtan.