Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
én meg mosolygok hogy mi szükséged ránk? a boldogságra és szeretetre mindenkinek szüksége van |
A lány oda sem fordítja a fejét, csak megy tovább.
Most mindenki rámszált? mégis mit akarnak? nem is ismernek, ha csak nem hallottak már rólam... ha meg halottk volna kkor meg tudnák hogy ki vagyok... nem értem őket. Mikor fogják fel hogy nincs szükségem rájuk? - gondolkodik magában |
A lány oda sem fordítja a fejét, csak megy tovább.
Most mindenki rámszált? mégis mit akarnak? nem is ismernek, ha csak nem hallottak már rólam... ha meg halottk volna kkor meg tudnák hogy ki vagyok... nem értem őket. Mikor fogják fel hogy nincs szükségem rájuk? - gondolkodik magában |
láod még azt sem becsülöd meg amid van szereted ő is szeret még is elüldözöd magad mellől mondom ez a világ legszánalmasabb dolga! még egy ijen fenthordom az orromat alakkal még nem találkoztam mint te! |
A lovag lóra pattan, majd odavágtázik a lány mellé, és vágtában tarjta a lánnyal az iramot, lovát visszafogva...
-Miért nem hallgatod meg, amit mondok? Miért nem válaszolsz?-kiált le a lóról.
-Tudod mit? Majd ha úgy gondolod, beszédre méltó vagyok, megtalálsz!
Majd elvágtat a sötét erdőbe, egy orkán sebességével...
|
Megy tovább minthogyha meg sem hallotta volna. |
figyelj neked szerintem az a legnayobb bajod hogy segíteni akarnak neked és még válaszrasem méltatsz már ketten megmenteték az életed és egyikünknek sem köszönted meg nekem nem fontos de ennek a lovagnak aki szeret téged igen! |
A lány kicsit meglepődik, de nem nézz hátra. A sólyom ilyedten repül fel a válláról. Csak megy ugyanúgy tovább mint eddig, minthogyha mi sem történt volna, csak felemeli az egyik karját hogy halotta, de nem nézz vissza és nem mond semmit. Majd leereszti, és sétáll tovább. |
engem a fenevad nem érdekel én már majdnem meghaltam miatta és ha neki anira fontos ez a dög amit megöltem akkor élesszétek fel de ha az utambakerül újramegölöm mondom de mégsem repülök el |
A lovag betölti számszeríját, és a durcás lány után lő egy vesszőt... A vessző elszáll a lány füle mellett, szele meglengeti haját...
-Nem szeretek vagtába beszélni!-kiált rá a lovag.
-Úgyhogy tégy úgy, mint aki hallja is, amit mondok, vagy küldöm utánad a következő vesszőt...De az már pontosabb lesz...
A számszeríjat újra betölti... |
én meg egy egésszen kicsi akkora mint egy sas akkora phoenix madarat idézek és utánnatok küldöm de én elmegyek egy nagy phoenix madáron vissza a tópartra és leülök a partjára és egy fának ámaszkodok |
A lány ezt is hallja, de nem fordul meg, csak ugyan úgy megy tovább. |
A lovag előlép a sötétségből, majd szól a két lánynak:
-Ha ennyire kell nektek ez az élő húscafat, ismerek egy megoldást, ahogyan új életre lehet kelteni...-néz Katsu-ra
-Érdekel benneteket a dolog? Eközben lova is odaüget... |
Hallja amit az idegen lány mond, és kicsit zavarja, de nem csinál semmit csak megy tovább, de azért a szeme sarkából visszanézz, majd úgy dönt hogy nem érdekli, eddig is csak magamiatt élt, és ezután is úgy lesz. Nem akar senkit sem ismerni, elég hogyha őt ismerik.
Majd a sólyom felvijjog egyet, és mennek tovább. |
én értetlenül nzek utánnad
- most mi a bajod? netalán velemvan bajod?
-netalán az a bajod hogy megöltem egy fenevadat aki majdnem megölt?
- az hogy jóformán az éleed mentettem meg?
- vagy mi?
- mért nem beszélsz velem rendesen? pedig csak összeakartam barákozni veled sajnálom mondom és elmegyek az ellenkező irányba |
Majd a vállára száll egy sólyom, és így mennek tovább. |
A lány nézi amint elporlad és sajnálja amit tett. Ráadásul túl sok erőtt vet ez ki belőle. Az idegen lányra nézz, és felismeri hogy ez volt a tisligeten is. Ridegen és érzéstelenül megfordul minthogyha mi sem történt volna, és folytatja tovább az útját. |
majd odamegyek Agiduduhoz -jól vagy?- kérdem elötte állva |
majd újra megidézek egy phoenix madara ez kisebb mint a fánál de pont elég ahoz hogy porráégesse susamét |
A lány megkönyebbülten látja hogy van ideje varázsolni. Karjait megint egymásbafonja a feje fölött, és elkezd susmorogni majd egyre nagyobb forgószél veszi körül. Majd a szörnyre nézz , és felétartja a karját amiből egy fehér csík jön ki, és negy sebességgel eltalálja a szörnyet... A szörnyön áthatolt a fehér csík, a szörny hasát átszúrva ezzel. Majd erőtlenül a földreesik, és haldokolni kezd. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|