|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 A lány ilyedten nézz hátra hogy már megint ki támadja meg őt. A farkas rémülten befut a sötét erdőbe. A lány amikor látja a támadóját sóhajt egyet fáradtan így szól:
- Gondolom halandóvagy..nos ez látszik... Értékem pedig nincs, egy előző ostoba halandó már elvitte a nyakláncom az erdő előtt. - megfordul és folytatja az útját majd azon gondolkodik hogy vajon bevette e a "mesét" a rabló. A nyakláncát soha nem adná oda ssenkinek, amióta az eszét tudja vele volt, és lesz is ha rajta múlik.
|
A Lovag közelebb lép a fához, majd egy ugrással felkapaszkodik a vaskos ágra... Felhúzza magát, majd az ág végére néz, ahol pallosa lóg...
"Na, ezt jól megcsináltam..."
Közelebb kúszik az ágon a fegyverhez...Már majdnem megérinti a markolatot, amikor hatalmas reccsenést hall...
"Ajjaj..."-hirtelen tágra nyílik a szeme...
Ahogy közelebb hajol hőn áhított fegyveréhez, Újabbat reccsen az ág, majd a föld felé kezd zuhanni...
A levegőben elkapja a kardot, majd érzi a földetérés fájdalmas mellékhatásait, és kiterül...
-Asszem, most egy ideig még hasalok... Innen legalább már nem lehet mélyebbre zuhanni... |
Javítás: az értékeid vagy az életed |
Arius figyelmeztető lövésként belelő egy szembenálló fába, a vessző épp a lány feje felett repül el. Az íjász kijön a fák közül.
-Az értékeid az vagy életed! - mondta, miközben a lány fejére céloz. - Arra ne is gondolj, hogy a farkaskomád meg tud védeni, öltem már meg vérengzőbb fenevadakat is. |
* A lány nem szól semmit, csak kíváncsian figyeli a lovagot, hogy mist vajon miféle ostobaságot fog művelni.*
|
Jessica távolról hangokat hall alighanem egy fiúét és egy lányét, de nem mer közelebb menni. Aztán mégis elindul de a szeme megakad egy medvén. A medve gyorsan közelít felé....
|
Guardiannak ismét sikerült talpra állnia... És sikerült a legjobb helyet választania az orraesésre, ugyanis páncélján hatalmas iszap-darabok folynak lefele...
"Áh... de szerencsétlen vagyok most..."-gondolja, majd megszólal:
-Én is nagyon örvendek, IDEGEN-nyomatékosítja az utolsó szót, majd elindul lova után, magára hagyva a lányt...
"Mostantól nem állok szóba ilyen ellenséges kisasszonyokkal..."-határozza el magában, majd felnéz a fára, amelyik kiütötte a nyeregből, és látja, hogy pallosa még mindig az ágon van.
-Csodálatos... Mehetek át mókusba... |
* Hát ez nagyszerű, mármegint! Ez mindig ilyen béna?- kérdezi magában.
-Örvendek- mondta, de a kérdésre nem válaszol, csak nézi a földön fekvő férfit*
|
-Ha jól emlékszem, még be sem mutatkoztam...-lép egyet a lovag- Guar...-orraesik egy kiálló gyökérben, miközben a lányt nézi-...dian a nevem.
-Téged hogy hívnak?-kérdezi, miközben feltápászkodik a földről... |
*A lány visszaveszi komor arckifejezését és a lovagra bámul, de nem szól semmit*
|
A lány megáll, és hátrafordul, érzi hogy követik. A szemével az erdőt kémleli, de nemlát semmit. A farkasranézz, aki ugyancsak nézi az erdőt. MAjd visszafordul és megy tovább várva hogy mi fog történni. |
Arius meglát egy sötét hajú lányt az úton sétálva, mellette egy farkast. Lopakodva tartja a tempót, a fák mögött bújkálva.
*Ő meg ki lehet... Remélem vett észre. Hm... azért jobb ha a farkas szaglása miatt tartom a távolságot. Ismerjük meg előbb a potenciális célpontot alaposabban...*
Előkészít egy vesszőt, majd tovább követi a lányt a maga sötét módján. |
A lovag halk kacagást hall az egyik fa mögül...
Guardian odalép a fához, majd benéz mögé...
-Hát szia... Rég láttalak már!-szólal meg a harcos. |
Hehehe- csendesen elneveti magát, majd a szájára tapasztja kezét. Hirtelen elröstellni magát. Nem akarja hogy észrevegyék ő pedig röhög. De még is, egy ilyen béna halandón ki ne nevetne?*
|
A lovas tovább vágtat az erdőben, kardjával kezében... Menet közben rettegve néz a körülőtte lévő fákra... Mindegyikben gyilkosát látja...
Egyszercsak azt veszi észre, hogy a lova nélküle vágtat elöl... Őt pedig hátracsúzlizta egy faág...
"ÁH... már megint ez a ló..."-gondolja magábn.
Felkel a földről, leporolja páncélját, majd sétálva megy lova után...
-Hát ez csodálatos... Nekem van a legbátrabb lovam a Földön! |
Egy farkas csatlakozik hozzá. Legugol megsimogatja a fejét és kedvesen rámosolyog. majd felál és a farkassal együtt ballagnak tovább a sötét földúton. A farkas is néha-néha a félelmetes erdőre nézz, és mind a 2en örülnek hogy nincsenek egyedül. |
Magányosnak és elhagyatottnak érezve sétálok a fák között. Nézem az itt-ott megcsillanó kék eget. S várom, hogy végre történjen valami. |
Ahogy megy, néha-néha oldalrapillant az utat szegélyező erdőre, mivel nem szeretné ha még egy meglepetés érné. |
*A lódobogás egyre hangosabb lesz és a hang forrássa lassan kivehetővé válik.*
-Megint ő az? Ezentúl mindig bele fogok botlani ebbe a halandóba. Ehhj- mondja és egy fához simul, hogy elrejtse magát*
|
Megy tovább a földúton fáradtan mivel ez a sok varázslat nem kis energiájába került... |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A lány ilyedten nézz hátra hogy már megint ki támadja meg őt. A farkas rémülten befut a sötét erdőbe. A lány amikor látja a támadóját sóhajt egyet fáradtan így szól: 
