|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Felmorzsoltuk a sötétség seregét... Ezzel remélhetőleg sikerült megsemmisíteni a fő haderejüket...
Ekkor patadobbanások sűrű sorozata hangzik az erdő mélyéről... Egy vöröslő szempár vágtat az erdőben, egyre hangosabban dübögő hanggal közeledik... A fák árnyékai közül lassan kikörvonalazódik egy fekete ló körvonala, hátán egy lovas, fekete páncélban... Arcát sisak fedi, testét iszonyú vértezet védi, kezében lángoló kardot szorongat... A fekete lovas vágtat Guardian felé, s lovával egyre közelebb ér...
-Azt hiszem, mégsem sikerült teljesen felmorzsolni...-szólal meg Guardian, majd előkapja számszeríját, s lovával megindul az ellenség felé... |
 A lány felnézz a lovagra : Inkább gyalog mennék most... - majd elindul, a lovag meg lépést tart vele a lóval - Senki sem maradt az erdőben?
|
Guardian lovával odalép a lányhoz, majd csendesen megszólal:
-Vége...
Azzal visszacsúsztatja pallosát a hüvelybe, majd lenyújtja a kezét a lánynak:
-Menjünk haza... |
A lány nézi egy darabig hogyan öl meg mindent ami az útjába kerül,majd elindul a másik irányba hogy ő ott írtsa ki a lényeket. Hamarosan jön is vele szembe egy csomó szörny féleség, a léánynak meg fáj a szíve hogy meg kell őket ölni. Majd 3 óra múlva feltünik előtte a lovag aki már befejezte az írtást. |
Guardian visszaül lovára, majd elindul megtisztítani az erdőt...
Minden ellenséges kreatúrát darabokra szabdal, aki az útjába kerül... Nyomaiban csonthalmok hevernek, ahogy végigvágtat az erdőn... |
A lány felnézz a lovagra, majd magától felál és a lovag szemébe nézz : csak vigyázz, mivel lehet hogy vissza is kapod. És én most nem csináltam semmit. |
Ahogy Guardian folyamatosan közeledik a lányhoz, a szikrák lassan eltűnnek fegyveréről... Arcvonásai is folyamatosan kisimulnak, a düh elszáll tekintetéből... Amint a lányhoz ér, már nyugodtan áll... Fegyverét vállára támasztja, majd a lányra mosolyog...
-Ilyet ne csinálj mégegyszer... Nem tűröm el senkitől, hogy szórakozzon velem...-mondja nyugodt hangon, jobbját nyújta a lánynak, közben folytatja...
-Na, menjünk írtani... |
A lány értetlenül és kicsit félénken nézz a közelgő lovagra.
Nah, tessék...kelett utána jönnöm...de ha megtámad, úgy is ő húzza a rövidebbet - majd a kardjára nézz és nyel egy nagyot - legalábbis remélem.... |
Guardian felpattan a földről, majd dühödten a lányra néz... Agyát elönti a harag... Csípőből megindít egy ütést... A lány egy távoli fának csapódik olyan erővel, hogy a fa függőlegesen kettéhasad és gyökerestül kidől...
A lovag előrántja pallosát, amit immáron vörös szikrák borítanak, amik egyre nagyobb intenzitással pattognak ki a pengéből...
A Lovag kemény léptekkel elindul a lány felé, fogcsikorgatva markolja fegyverét, halálos csapásra készül... |
"fejé" helyett "fölé" akart lenni... |
A lány látja a lovagot, majd sóhajt.
Megint valami marhaságot fog csinálni- gondolja majd gondolkodik - de végül is ő csak a feladatát végzi....nah jóh, most az egyszer segítek...de csak most az egyszer!
Majd a lovag után indul. Majd a ló megilyed a lány árnyékától, és rémülten nyerítve felágaskodik, a lovag meg eszméletlenül leesik a földre. A lány letérdel a lovag mellé, és ráül a sarkára majd a lovag fejé halol. Közbe a ló meg látja hogy nincs mitől félni és visszaüget.
Hahó! Jól vagy? Kelj fel, nem estél olyan nagyot! - kérdezi kicsit megszeppenve a lány a lovagtól. |
Guardian néhány perc tétlenség után látja, hogy a többiek semmit nem csinálnak, úgy dönt, kevés az idő...
-Hát... ha nem, hát nem...-mondja, majd
Felpattan a lóra, majd kivont fegyverrel bevágtat az erdő sötétjébe... |
A lány kicsit megdöbbentik a lovag szavai.
Eddig sem számítottam a segítségedre, sőtt senki segítségére sem...- mondja majd elgondolkodik- eddig még soha nem kérdetm senkit segítségre, és nem is fogok..mindenkinek megvan a saját feladata. Ha segítene valakinek akkor nem tudná az ő feladatát teljesíteni.... Nos, akkor Isten veletek! - mondja majd hátatfordít és elindul az irányba amerre eredetileg is tervezte. |
-Hát így... Menj utadra akkor! Vissza nem tartalak... Te döntésed...-mondja Guardian, majd folytatja- Viszont ez esetben ne is számíts többet segítségemre... Ha tőlem te megtagadod azt.
Azzal előveszi szikrázó pallosát, majd megszólal:
-De ti ugye velem tartottok?-kérdezi a többieket... |
Értelmetlen marhaság szerintem megölni mindent...ennyi erővel minket is állandóan megölhetnék... - maj eszbekap hogy kedvesnek kell lennie, és kedvesen folytatja - nem, megyek az utamra. |
Értelmetlen marhaság szerintem megölni mindent...ennyi erővel minket is állandóan megölhetnék... - maj eszbekap hogy kedvesnek kell lennie, és kedvesen folytatja - nem, megyek az utamra. |
Guardian meglepődötten válaszol:
-Há-hátt... É-énis jól aludtam, köszi... A barlangban jó idő volt az éjszaka... Meg biztonságos is... most pl. csak kettővel lettünk többen a barlangban az átlagosnál...-válaszol normál hangnemben Guardian...
-A mai napon meg kell tisztogatni az erdőt a sötét erőktől, különben a fénymágusok felégetik... Van kedved csatlakozni hozzánk és segíteni?-kérdezi a lányt Guardian |
A lány megperdül és a lovagranézz szúrósan.
NEKED IS!! KÖSSZ JÓL!!!!!! - mondja majd gondolkodni kezd: csak viselkedj..most az egyszer legalább...azután máág úgysem látod oket SOHA többé.
MAjd a tekintete ellágyul és elmosolyodik majd kedvesen ezt mondja: Sziasztok! jó reggelt nektek is! ÉS köszönöm nagyon jól aludtam. És te? |
Guradian meglátja a fekete hajú lányt... A többiek hangja eltompul fejében, csupán a lány lépéseit hallja, ahogy a fűszálak meghajlanak finom talpa alatt...Guardian ekkor hirtelen észbekap, odalép a lányhoz, majd rákiált:
-NEKED IS JÓ REGGELT!-majd folytatja hangosan-HOGY ALUDTÁL AZ ÉJSZAKA?-csengnek szavai a lány fejében... |
A lány kiszáll a vízből és felöltözik.
Azt hiszem, itt az ideje hogy induljak...- gondolja magában majd elindul a kijárat fele.
Útközbe el kell mennie a barlang előtt is aminek az 5letétől nincs túlségosan oda....
Végül elérkezik a barlanghoz és meglátja a többieket.
Remek... - mormogja majd elmegy melettük minthogyha észre sem venné őket, de azért kicsit zavarja a szúró és csodálkozó pillantásuk a többieknek. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A lány felnézz a lovagra : Inkább gyalog mennék most... - majd elindul, a lovag meg lépést tart vele a lóval - Senki sem maradt az erdőben?