Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Mikor a lány újra látótávolságba került, Arius kilő két nyilat, egyet a lánytól balra, egyet a lánytól jobbra levő bokrok közé, remélve hogy ezzel kellően megzavarta célpontját - vagy legalább a szarvast ijesztette meg. Lemászik a fáról, pár lépést hátrál, és egy nyilat előkészítve bújkál tovább...
|
-Nem tudom... Szerintem valami szellem lehet, mert mindig az árnyak közt oson, és sosem fedi fel kinnlétét... Őszíntén szólva nemigazán tudom, ki is ő valójában... Egyébként én azért vagyok itt, hogy leszámoljak a sötét erők seregével, akik itt ólálkodnak az erdőben... És persze az, hogy a fény harcosainak hírt vigyek majd, amint visszatérek a tanácshoz... Guardian lóra pattan... -Én most megyek, keresek pár kaszabolni való ellenséget... Velem tartasz, Jessica?-karját lenyújta a lánynak, hogy segítsen neki felszállni, ha kell... |
-Jessicának hívnak.-feleli a lány aki még mindig eléggé zaklatott. Végig nézi a lovast és felméri, hogy mennyire lehet veszélyes vele szemben. Majd így válaszol- Nem lényeges hogy hogy kerültem ide.-feleli feldúltan.-Ki volt az a lány az előbb?-kérdezi a lovagtól. |
Uh...remek ez elment anélkül hogy használnom kelett volna azt a kis erőmet ami maradt... - gondolja magában megkönyebbülve majd folytatja az útját a földúton.
Azért valami nem tetszik itt nekem...nem szoktak csak így eltünni... Mindegy, biztosan észbekapot...Legalábis remélem... - gondolkodik tovább és azért néha-néha gyanakodva körülnézz. Majd egy hatalmas, erős és csodálatos szarvas csatlakozik hozzá, felül rá, és úgy mennek ketten. |
Arius leengedi az íjat.
*Ügyes trükk... marad a régjólbevált módszer...*
Bemegy a fák közé, egyre távolodik a földúttól, majd elkezd futni abba az irányba, amerre a földút vezet, remélvén a lány elé jut. Mikor úgy érzi elég messzire futott, felmászik egy fára, és a sötét lombkorona rejtekében várja áldozatát.
|
-Azt kérdeztem, mi a neved... És egyáltalán hogy kerültél ide, ebbe a sötét erdőbe? A ló eközben közelebb lép a lovashoz, és kíváncsian néz a lányra... |
A lány hirtelen felpattan és keresi a másik lányt aki eltűnt mintha a föld nyelte volna el. Fel sem tűnik neki a mellette álló lovas. Egy kicsit még bámul és aztán észreveszi a lovagot így szól hozzá -Ne haragudj mit is mondtál?- kérdezi a térde még mindig remeg az izgalomtól, és szégyenében elpirul. Várja a lovas válaszát. |
A lány megáll, de nem nézz hátra, csak felemeli a kezét. 2 ujja közé becsúszik a nyílvessző, a lány pedig megfogja, majd hátrafordul és a támadójára nézz.
Ne akard hogy mérges legyek - mondja hidegen majd kettétöri a vesszőt és a támadója elé dobja, majd megfordul és folytatja az útját. |
Az íjász elengedi az ideget. A vessző a lány felé tart...
[játékon kívül: a nyíl még csak a levegőben repül, hogy eltalál-e valamit, azt nem én döntöm el (ergo ki lehet védeni, a hogyanokat másra bízom)] |
A lovag az új jövevényre néz, majd megszólal: -Na, dejó... Ismét egy újabb lány...-sóhajt fel. Megveregeti öklével páncélját, amiről ettől lehullanak a megkeményedett sárdarabok...Ismét megszólal: -És téged hogy hívnak, kedves idegen? |
Ha nem tudod hogy ki vagyok, akkor nem fontos. - válaszolja de nem nézz hátra csak megy ugyan úgy tovább. |
* A lány sóhajt egyet, majd a bottal legyint egy kissebbet, mire az szertefoszlik, mint ha ott se lett volna. Idegenre bámul antán a lovagra. Fejét elfordítja és egy öreg fához lét. Nehitámaszkodik a fa széles törzsének és sóhajt mégegyet.*
|
én sétálok a földúton ..... |
Eközben Guardian lova is előkerült, mivel egészen idáig követte a menekülő lányt... Gazdáját nyerítéssel köszönti, majd közelebb lép hozzá... Miután meglátja gazdája vértezetét, inkább mégis a távolságtartás mellett marad, és hátrál pár lépésnyit, majd prüszköl egyet... |
Jessica rémülten ránéz a lányra aki elijesztette a medvét -ő még mindig a földön feküdt- nem jutott szóhoz a rémülettől. Csak feküdt és meredten bámult a lány arcába.
|
*Egy kissebbet bukfencezik a földön, de hirtelen talpra pattan, szemei az idegen lányra szegeződnak, aztán az erdő sötétjébe mereszti tekintetét ahonnan a lány jött, hall valamit. Nem tudja mi az, de jobb óvatosnak lennie, így kezét ökölbeszorítja majd enyhít a szorításon, egy bot jelenik meg a fvégén egy kristállyal, várja a támadást. De csak egy medve az. Leereszti fegyverét és az állat szemébe néz, majd bólint egyet, a medve lenyugszik és tovasétáll*
|
A lovag felemeli saras fejét, majd fájdalmas tekintettel válaszol: -Úgy látszik, már nem tudok fára mászni... Pedig pár évtizeddel ezelőtt még lazán ment... Nem értem, most miért nem...
Egyébként mi ez a nagy érdeklődés? Azt hittem, csak komor arccal tudsz nézni, csendesen figyelni...
Lassan feltápászkodik a harcos, majd leporolja pallosát, majd hátára veszi...
Eközben lova magában vágtat a sötét erdőben, csak most veszi észre, hogy nincs hátán lovasa... Lelassít, majd meglát egy nő-alakot a fák között... csendesen közelebb lopakodik, de patkói miatt így is kopog a lába minden lépésnél... |
Jessica csak rohan és azt sem tudja merre tart. Aztán hirtelen belebotlik egy másik lányba. |
A sötét alak nem engedi le a fegyverét, továbbra is a lányra céloz.
-Miért, te mi vagy, ha nem halandó? Netán egy ördögfatty? Vagy mégegy beképzelt ismeretlen égi alak szolgája? Az irhád többet érhet, mint először gondoltam - mondta, majd várta mit lép a lány. |
-hahaha-felkacag, régen volt már mikor utoljára nevetett. Közelebb lép a lovaghoz és legugol mellé.
- Hát te aztán szép kis lovag vagy! Mindig ilyen szerencsétlenül keveretsz ki a dolgokból?-kérdezi vidáman
|
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|