|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
A megsebzett gyilkos csodálkozva feltápászkodik a földről, majd ráeszmél, hogy az éjjel elesett a fáradságtól és a földúton aludt el. Oldalát fogva lassan leül egy fa tövébe, és elkezd meditálni.
|
A lány mozgolódása Guardian-t is felébresztette...
A lovag csendesen kilopakodik a gyümölcsösbe, és kiválogatja a legszebb és legfinomabb gyümölcsöket az összes közül, majd egy kendőbe hajtogatja őket, és elindul a vízesés tetejére a csomaggal... |
 A lány felébred és zavarodottan nézz körül hogy hol van. Majd rájön: a barlangban. Kimegy a barlangból fáradtan majd felül a szokásos hellyére, és vízesés tetejére.
|
Beesteledett...
Guardian ledől a falhoz a barlang szájánál, behívja Jessicát is a barlangba, és paripáját is biztonságban tudja éjszaka a barlang szája közelében... Pallosát kihúzza tokjából, majd a falnak támasztja, és hamarosan elalszik...
A társai is hasonlómód cselekednek, és reménykednek, hogy biztonságban átvészelik az éjszakát... |
Arius megpróbál kivenni a hátizsákjából egy kis kötszert és egyebet, hogy elállítsa a vérzést. 10 perc múlva lassan feláll, felveszi a földönhagyott kardját, elteszi a tokjába, lassan elindul a patanyomok mentén.
|
A lány még egy ideig eszméletlenül fekszik majd lesz benne egy kis erő, és fáradtan kinyitja a szemét, de előtte minden összefolyik a fáradságtól és vissza is zárja. |
Guardian rá sem hederít a rablóra... Átöleli a fekete hajú lányt, majd karjaiba véve feláll...
Felülteti az ájult lányt a lóra, majd felpattan mögé, és fél kézzel átkarolja, hogy le ne essen... Ezután Jessicát is felsegíti, majd elvágtatnak a bizalomgerjesztő vízeséshez...Ott leszállnak a lóról, Guardian beviszi a barlangba a lányt, majd lefekteti, és egy csókkal megpróbál életet lehelni belé...
-Ébredj!-suttogja neki... |
Arius, mivel nem éppen a legkényelmesebb módon van felszögetve egy fára, nem tehet mást, mint egy régi elmetrükkhöz folyamodik...
*A sötétség, a sötétség, a sötétség, a sötétség...* - ahogy ismételgeti magában a mantrát, egyre inkább kitisztul az elméje minden gondolattól, tompul a fájdalom, transzba merül. Pár másodperc múlva kihúzza magából a nyilakat, a transzállapot miatt nem érezve semmi fájdalmat, az utolsó nyilat is kiszedve magából, tehetetlenül leesik a fáról, le a földre. Kiesik a transzból, és hírtelen belé nyilal a fájdalom. Próbál lassan felülni. |
A lány sebe beforr, de lány még minig ájultan fekszik ugyanis túl kimerült. |
Guardian a találattól iszonyú haragra gerjed, előkapja a számszeríjat az egyik nyeregtáskáról...
-TE ROHADÉK!-kiáltja ellenfelére,
majd elrepíti egy nyílvesszővel ellenfelét a legközelebbi fáig, és másik három vesszővel odaszögezi...
Ezután zokogva lerogyik a földre a sérült lány mellé...Könnyei megtelnek csodálatos fénnyel, s minden könnycseppje eltűnik a lány testéhez érve, egyre inkább begyógyítva annak sebét... |
Arius odafordult a lovaghoz, majd a lányra pillantott.
-Na gyere csak, ha van merszed! - szólt a lovagnak, hárításra készen. |
A lány ájultan hull le a földre, majd a sebérenézz amiből ömlik a vér. Minden erejét felhasználva a kezét a sebreteszi, majd fehér fény jön ki belőle és lassan eláll a vérzés, de a seb nem gyógyul be. Minden energiája elfogyott, és elájul. mint egy gyenge pihe úgy fekszik a poros földön. |
Amilyen hamar tört el a rablógyilkos kezében az íj, olyan gyorsan lökte félre a darabokat és verte be a lovag orrát dühében. Elővette a rövid kardját és a lány hasába mélyesztette, majd kihúzta, és ellökte magától áldozatát. |
HAGGYÁTOK ABBA! - kiabálja nekik oda csípősen majd megáll és nézi hogy mit szólnak ehez. |
-Ne érdekeljen az téged! Én vagyok az, aki most végez veled... Ennyi legyen elég!
Kardjával kettévágja az útonálló íjját...
-És most menekülj, amíg megteheted! |
Hátranézek sóhajtok majd elindulok felétek. |
A rabló hátrafordul, látja a lovagot közeledni, jobbra elugrik a támadás elől, elővesz egy vesszőt, és ellenfelére szegezi megtöltött fegyverét.
-Téged meg honnan szalajtottak? |
A harcos, miközben a fekete hajú lány után megy, hirtelen észbekap:
"A LOVAM!!"
Megfordul, és eszeveszett sebességgel szalad paripája felé...
"Remélem, Jessica nem unt rá a várakozásra, és ott találom még lovam közelében..."-gondolja magában...
Odaérve látja, hogy egy rabló környékezi a lányt, és kirántott karddal megrohanja az útonállót...
-MOST MEGHALSZ!!!-ordítja, s lesújt kardjával... |
A földön fekvő férfi feláll lassan, körbenéz, elrakja kardját, majd az egyik fa mögé nyúl az íjáért. Menne a lovag után, de megpillantja a szőke hajú lányt.
*Sem veszélyes, sem értékes zsákmánynak nem néz ki...*
-Te ki vagy és mit keresel itt? - kérdezi tűnődve Arius. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A lány felébred és zavarodottan nézz körül hogy hol van. Majd rájön: a barlangban. Kimegy a barlangból fáradtan majd felül a szokásos hellyére, és vízesés tetejére.