|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 A lány nézi őket, és úgy dönt hogy most mozizik egy kicsit és nem szól közbe.
|
Jessica is a lovas felé fordította a fejét és gyorsan Guardian és Arius közé ugrott nehogy egymásnak essenek mint a múltkor.  |
-Anyám sötét elf volt, ő nevelt fel. De én, apámhoz hasonlóan ember vagyok. A lánytól nem félek, de a... ez nem egy vágtató ló hangja? - mondta, miközben észrevette a gyorsan közeledő lovast. Megkerülte a lányt és és a ló útja elé állt, hideg tekintettel, szeme lilásan megcsillant.
|
Guardian a barlanghoz érve látja flusztráltan fel-alá járó lovát a barlang előtt...
Látja a szemén, hogy valami nincs rendben... A ló észreveszi lovasát, odasiet elé, majd megáll mellette...
Guardian felpattan a nyeregbe, majd hagyja, hogy lova elvágtasson vele a helyszínre, ahol Jessicát hagyta... |
A lány csak nézi ugyanúgy hogy mi történik lent. |
Nem tudom, nem ismerem azt a lányt. De te is eléggé fura szerzet vagy.-feleli a lány Ariusnak. És már minden félelme elszállt a lénnyel szemben pedig még csak nem is ismeri. -Látom félsz tőle mert igen ideges vagy, ugye?-tovább kérdezi az idegent anélkül, hogy sarkonfordulna és ott hagyná. Közben erősen a szemébe néz amiben megcsillant valami. Szinte még fel sem tűnt neki, hogy el ment a ló. |
-Mint mondtam, a nevem Arius - szólt a férfi, miközben lassan kezet rázott a lánnyal. - Nem tudod véletlenül, hogy az a fekete hajú lány micsoda valójában? Annyi biztosat tudok róla hogy érti a misztikus tudományokat - közben a sötét ember szeme előtt lepereg az a jelenet, melyen a lány háttal állva elkapja a vesszőt -, és hogy nem emberfajzat.
|
Majd miután megette feláll haját erősen fújja a szél és leszól: HÉJJ TE OSTOBA FÉLESZŰ HALANDÓ! KÖSSZ JÓL VAGYOK ÉS AMINT LÁTOD ÉLEK ÉS VIRULOK!! - hú...ezt jól megmondtam... - gondolja szórakozottan |
A lány furcsálva és meglepetten nézz a csomagra. Nem tudja mire vélni, hiszen még soha senkitől sem kapott ilyet. Majd elkezd ennia finom gyümikből. |
A lóban túlcsordul az idegesség, hirtelen megfordul, és gyorsan elvágtázik, magára hagyva a lányt az útonállóval...
Eközben Guardian leül a fekete hajú lány mellé a vízesés tetejére, majd átadja neki a csomagot, amit készített és visszamegy a barlangba... |
Jessicának hívnak!- feleli a lány. Leszáll a lóról és óvatosan a rabló felé sétáll majd udvariasan kezet nyújt neki .-Azt hogy mit keresek itt az nem érdekes. És téged hogy hívnak?- kérdezi kissé finnyásan. Végig szemléli a tolvajt és elmosolyodik. |
A lány látja fentről az eseményeket, de úgy dönt hogy nem szól közbe. |
Ahogy a rabló közeledik hozzá, a ló egyre határozottabban lépked hátrafelé, és tágra nyílt szemekkel néz a veszély forrására, füleit hátracsapva... |
Arius felfigyelt a szóra, majd lassan feláll a fa tövéből, és a lovon ülő lány felé fordul.
-Mit gondolsz, egy gyilkos miért gyilkol? Egy rabló miért lop? - teszi fel ridegen a költői kérdést, majd közelebb megy a leányzóhoz, bár még tartva a távolságot. - Legutóbbi találkozásunkkor kissé félbeszakítottak, én Arius vagyok, a szakmámat gondolom már sejted. Te ki vagy és mit keresel egy ilyen helyen? |
A lány úgy dönt, hogy kilovagol a tisztásra még ha nem is az övé a ló. Nagyon jól érzi magát a nyeregben, barátságos jószág és szelíd.- Gyí,gyí...!-indítsa a lovat nem is zavarja hogy a lovasa előbb utóbb aggódni fog a lova miatt. Ahogy végig vágtat a tisztáson megpillantja a rablót egy fa tövében nem mer közelíteni csak a távolból figyeli. A ló mozgolódni kezd de a lány csak meredten ül a nyeregben és figyel.... aztán így szól hozzá-Te ki vagy és miért akartad megölni azt a fekete hajú lányt?-még mindig a nyeregben van nem mer leszállni a lórol. |
A lány hallja a barlangból kiszűrődő hangokat, de nem érti mivel a vízesés elnyomja. Csak ül fent tovább a vízesés tetején és azon gondolkodik hogy majd később leugrik, mivel olyan jó érzés zuhanni és egy pillanatig súlytalannak lenni.
De majd később, ha egyedül maradok - gondolja és nézi tovább az előtte elterülő látványt a széllel és a nyugalommmal együtt. |
A lány kisvártatva magához tér és mellette a ló hideg lehellete gyengéden simogatja az arcát és halkan felnevet-Hihhihi... hagyd abba ne csiklandozz! Te vagy Guardian lova ugye?-odalép hozzá és megsimogatja majd megragadja a kantár szárát a nyeregbe teszi a lábát és felül rá.-Ügyes ló vagy!-halkan suttog a fülébe. |
Guardian lova hallja Jessica mozgolódását, de megvárja, míg bemegy a barlangba...
Ezután talpra áll, közelebb megy az alvó lányhoz, majd halk nyerítéssel üdvözli... |
Jessica mézédes álmát egy kis madár zavarja meg. A lány megrémül, de észre veszi, hogy csak egy madár és azt is hogy egyedül van a barlangban. Elindul hogy megkeresse a többieket -Haló hol vagytok? Válaszoljatok?- kiabálja, de nem jön válasz a kérdéseire. Így hát tovább sétál közben halk suttogást hall és megpillantja a vízesés tetején a fiút és a fekete hajú lányt. Úgy dönt hogy nem zavarja meg őket inkább vissza megy a barlangba és úgy tesz mintha nem is látott volna semmit. Lassan leheveredik és magába roskad -Még mindig fáradt volnék, vagy mi van velem?-kérdezi magától. Gyenge levertség foglya el és elalszik. |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A lány nézi őket, és úgy dönt hogy most mozizik egy kicsit és nem szól közbe.
