|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.02. 18:31 - |
Egy lovas vágtat a földúton, mely a sötét erdőbe vezet... A triola-dobbantások között hallatszanak a könnyű mithrill-páncélja csörgése, nehéz pallosának pengése, és vágtat szélsebesen az erdő fele..< |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
-Őszíntén szólva vannak különleges képességeim... De ember vagyok, nem elf. Ezt a pallost pedig a fény harcosainak szövetsége bízta rám, valószínűleg ők töltötték fel varázserővel, hogy sikerüljön időben megtisztítanom az erdőt, mielőtt késő lenne...
Ezután Páncélja is kék fényben kezd csillogni, majd egy pillanatra lángra lobban és elalszik... Az összes karcolás eltűnik róla.
-Most már indulhatunk-szólal meg a férfi, majd kardját a tokba helyezi, és felpattan a lóra... |
A lány m egrémül látva a kardot szeme kikerekedik és kérdőn néz a lovagra.-Aha szóval te is valami elf féleség vagy, vagy mi?-megrémül és néhány lépést el hátrál a lovagtól.-Neked is vannak ilyen természetfeletti erőid?-kérdezi tőle közben pedig még mindig tartja a távolságot. |
-Ja... Ja! Hozzám beszéltél?-kérdezi a lovag, felébredve a bambulásból...
-Menjünk akkor... Keressünk valami kaját!-húzza elő kardját, majd csodálkozva veszi észre, hogy nincs pengéje...
"Hát ezzel meg mi történt"-kérdezi magában...
Ekkor a penge helyén kék láng gyullad, majd felveszi a penge alakját, és lobogni kezd, ahogy fújja a szél...
-Menjünk vadászni!-csillan meg a harcos szeme, miközben Jessicára néz... |
-ÁÁÁ.....Jó reggelt!- feleli a lány a fiúnak kijövet a barlangból nagy ásítás közepette-Nincs valami ennivaló olyan éhes vagyok! ÚÚ szia!-üdvözli Guardian lovát miközben odalép hozzá és óvatosan belemarkol a sörényébe.-Te is éhes vagy ugye na menjünk keressünk valami enni valót!-mondja a fiúnak aki mintha egy kicsit elkalandozott volna.-Hahó figyelsz te rám egyáltalán? Hozzád beszélek?. |
Ahogy szertefoszlik az éjszaka, Guardian kisétál a barlangból... Az égen lassan szertefoszlanak a viharfelhők...
"Az éjszaka egy csepp eső sem esett..."-gondolkodik a lovag...
A távolban előtűnik lova, fehér szőrével, hátán a mágussal, majd vágtázni kezd a lovag felé...
Ahogy elér a barlanghoz, megtorpan, majd megszólal hátán a mágus:
-Az erdőben nincs annyi sötét erő, mint tanácsunk gondolta, így még van esély arra, hogy helyrehozzad a dolgokat! Kapsz még három napot! Tisztítsd meg lovaddal az erdőt, pusztítsd ki belőle az összes gonoszságot!
Ha nem jársz sikerrel... Akkor nincs más választásunk... Felperzseljük az erdőt...
A mágus miután befejezte mondanivalóját, apró fényekké esik szét, és a fények ég felé szállnak...
-Csodálatos...-mondja lehangoltan Guardian, majd lovára néz, kinek szőre újra bebarnul... |
 A lány látja hogy a lovag és a legujabb lány visszamennek a barlangba. MAjd hall egy hatalmas mennydörgést.
Lehet hogy nekem is vissza kéne menni... - gondolkodik majd látja hogy a rabló megy valahova úgyhogy nesztelenül követi. Maga sem tudja hogy miért érdekli, hogy mit csinál a rabló de ezt a dolgot félreteszi magában. Majd látja hogy új íjjat készít. Úgy dönt hogy egy ideig még itt marad mivel kíváncsi hogy mihez fog kezdeni a támadója. Szorosan a fáhozsimul, kicsit le is gugol,és úgy figyeli.
|
A harcos elmosolyodik...
-Menjünk aludni... Holnapra úgyis visszajön-mondja, majd egyik kezével átkarolja a lányt, és a barlangba kíséri, majd mindketten eltűnnek annak sötétjében... |
Miután a lovas elvágtatott, Arius gondolkodni kezdett..
*Egy rövid karddal és csak a vesszőimmel nem sokat érek... ideje egy új íjat faragni* - gondolta magában, majd felállt és bement az erdő mélyére, és keresett egy öreg fát. Elővette a hátizsákjából a fejszéjét, és levágta az egyik hosszabb ágát. Elővette kését, majd lkezdte kifaragni leendő fegyverét. Estére kész lett vele.
*Majd később befejezem.*
Egy fa törzének támaszotta a botot, majd tűzet rakott, remélvén a fák sűrű lombkoronája miatt nem oltja el az eső azt. |
-Hú ez nekem magas, de ha akarod én szívesen segítek neked ha hasznomat veszed.-Ásít egy nagyot majd tekintetét ismét a fiú arcába veti.-Nos mi legyen?-kérdezi és mosolyog Guardianra. -Mennjünk aludni, vagy kövessük az őrült lovadat?. |
Guardian komolyra veszi a szót...
-A lényeg, hogy most telt le a határidő, amit a Fény Harcosainak Mágusköre adott... Ma éjszaka erősítést küldenek, és ha pár napon belül nem találom meg a sötétség seregének bázisát, az egész erdőt felperzselik az ég villámaival...
Ekkor a ló felkapja fejét, majd elvágtat az erdő felé... Menet közben egy villám csap le rá az égből, amitől kifehéredik a szőre, és hátán egy fehér ruhás mágus jelenik meg, majd tovavágtatnak az erdőbe és eltűnnek az éj sötétjében... |
Jessica dühödten kapja ki a kezét Guardian kezéből. Minek jött el az ideje miket zagyválsz itt össze és különben is mit képzelsz magadról hogy csak úgy ide vágtatsz velem?-kérdezi tőle közben megpróbál csúnyán nézni a lovagra de nem megy neki valami van a lovag szemében ami teljesen megvakítja a lányt és csak bámul rá. Kicsit zavarba jön.-Hát izé......-majd elhallgat. |
-Hmm... jobb mint a semmi...-mondja magának Guardian, majd leengedi jobbját...
Felpattan lovára, majd megragadja a kantárt...
Elvágtat Jessica mellett, majd felkapja maga mögé a nyeregbe, és kivágtat a tisztásra... Mire kiérnek, be is esteledik... Guardian felnéz az égre, majd látja, hogy viharfelhők gyülekeznek...A már jól ismert barlang előtt lefékezi lovát, majd leugrik róla...
-Eljött az idő...-mondja Jessicának, s lesegíti a lóról... |
A lány lemegy hozzájuk és elbújik egy fa mögött nehogy észrevegyék. |
-Ez remek te aztán nem semmi egy elfizé vagy mindig ennyire gyávák vagytok?-kérdi tőle feldúltan. Majd vár egy kicsit és folytatja.-Na jól van ez ti dolgotok!-azzal sarkon fordult és elindult egyenesen a sötét erdőbe ahol csak itt-ott tűzött be a napsugár. |
A fegyverszünettel egyetértek, de a szövetség terén rám ne számíts - mondta komoran Arius, és visszaült a fa tövébe meditálni. |
Jessica felsóhajt és vet egy pillantást a lovagra. Majd fejét ismét Arius felé fordítja.-Mit szólsz ehhez Arius?-kérdezi tőle. Fogadd el ez remek lenne. |
Guardian lesüti tekintetét, majd néhány pillanat gondolkodás után visszacsúsztatja pallosát tokjába, elengedi a markolatot, és kezét nyújta ellensége felé:
-Igaza lehet Jessicának... Bár vezetőink háborúban állnak egymással, nekünk békülnünk kellene... És ez nem jelenti, hogy más ellenségeket is bizalmunkba fogadunk...
Alapítsuk meg a Középoldal Szövetségét! A szövetséget, ahol jók és rosszak egyaránt megtalálják helyüket!
Mit szólsz ehhez, útonálló?-kérdezi ellenfelét Guardian |
Jessica mélyen a lovas szemébe néz aztán pedig a rablójéba. Nem mer megszólalni várja hogy valaki meg előzze. Aztán még is megszólal-Ti mind a ketten megvesztetek? Teljesen elment az eszetek? Ahejett hogy összefognátok egymásnak estek hát nincs egy csöpnyi eszetek sem?-zihál és majd meg fullad tudja hogy előbb utóbb kitör belőle a nevetés de még tartja magát. |
A ló hirtelen befékez, majd Guardian leugrik a nyeregből...
-Hát te hogy kerültél ide?-kérdezi Jessicát, majd a rabló felé fordul...
-És te már megint mitakarsz?-kérdezi lenéző hangon az útonállót, majd lassan hátranyúl pallosáért... |
[514-495] [494-475] [474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
egrémül látva a kardot szeme kikerekedik és kérdőn néz a lovagra.-Aha szóval te is valami elf féleség vagy, vagy mi?-megrémül és néhány lépést el hátrál a lovagtól.-Neked is vannak ilyen természetfeletti erőid?-kérdezi tőle közben pedig még mindig tartja a távolságot.
A lány látja hogy a lovag és a legujabb lány visszamennek a barlangba. MAjd hall egy hatalmas mennydörgést.